A DXN Europe Kft. – a magyarországi DXN iroda egy utazási versenykiírást biztosított a magyar DXN tagok számára. Az Irány Krakkó DXN jutalomút kvalifikációs feltételeiről és részleteiről már írtam egy korábbi bejegyzésemben, amit itt tudsz elolvasni: https://dxnsiker.hu/dxn-jutalomutazas/krakko-zakopane-dxn-jutalomut-versenykiiras

Anyukám, mint új DXN tag teljesítette a kvalifikációs feltételeket, én pedig már régi DXN tagként minősültem, így most együtt mehettünk erre az utazásra.

 

Az irány Krakkó DXN jutalomút programja:

  • Utazás luxus Mercedes autóbusszal (és egy nagyon kedves, profi sofőrrel)
  • Rövid séta és városnézés még Szlovákiában Besztercebányán és a Dolovani sípályánál
  • 3 éjszaka szállás Krakkóban a Hampton by Hilton Hotelben.
  • Krakkói városnézés és a Wieliczkai sóbánya meglátogatása.
  • Auschwitz-Birkenau haláltáborok meglátogatása.
  • Zakopane libegőzéssel
  • Mindegyik napon reggeli, ebéd és vacsora, azaz teljes ellátás.

Kattints a képekre, hogyha nagyobb méretben szeretnéd látni! 

1. nap: Donovaly, Besztercebánya

  • Korán reggel a 4:30-as személyvonattal mentünk Budapestre. Szerencsére a busz a Nyugati pályaudvar mellől indult, így időben odaértünk, és könnyen megtaláltuk a DXN csapatot.
  • Ismét egy nagyszerű társaság jött össze, és voltak köztük többen olyanok is, akiket még nem ismertem egyáltalán, vagy még személyesen nem találkoztunk.
  • A buszon többen is bemutatkoztak és elmesélték a történetüket.
  • Az első nagyobb megállónk Besztercebányán volt, ahol sétáltunk egy jót. Történelmét is jó tudni, hogy a trianoni szerződésig Magyarország része volt, vármegyeszékhely. Szlovákia 6. legnagyobb és egyik legszebb települése, melynek történelmi központjában a középkor éppúgy kézzel fogható, mint a II. világháború emléke. 
  • A következő rövid megállónk a Donovaly sípályánál volt. Itt még havat is láttunk, de a a lila kinyíló krókuszok már jelezték, hogy itt a tavasz.
  • Majd folytattuk utunkat Krakkóba. A szállodánkba a késő esti órákba, egy finom vacsora után érkeztünk meg.

2. nap: Krakkói városnézés és Wieliczkai sóbánya

  • Egy finom reggeli után, irány Krakkó belvárosa, ahol egy nagyon kedves idegenvezető hölgy várt bennünket. Ő a lengyel egyetem turisztikai szakán a magyar nyelvet válaszotta, és így tudott nekünk magyarul előadást tartani. Annyi vicces történetet, érdekességet oszott meg velünk.
    Például tudjátok mikor okád tüzet a sárkány-szobor a Wawel dombja előtt? A legenda szerint, ha szűz lány van előtte. (Lehet tesztelni.)
    A sárkányt legyőző Krak herceg a Wawel dombján várat épített és innen kapta a nevét a város. Épp ezért Krakkó jelképe a sárkány és nagyon sok sárkányos szuvenírt lehet kapni.
    Sokat nevettünk, és csak úgy repült az idő, bár jól el is fáradtunk.
  • Egy finom ebéd és mennyei almáspite után indultunk busszal a wieliczkai sóbányába. Én csaknem 2 évtizede már jártam itt a Barátok útja ifjúsági zarándoklattal és egy misén is részt vettünk akkor.
  • Most is egy nagyon szimpatikus idegenvezetőt kaptunk, aki sok érdekességet mesélt el nekünk a bányáról és a történetéről. Ami izgalmas volt, hogy 378 lépcsőn mentünk lefelé. Felfelé pedig már lifttel mentünk, ami egy igazi bánya lift volt. Keskeny, lyukacsos borítású és kissé félelmetes. ( A liftek négyemeletesek, minden emeleten 9 fő számára van hely, elég szűkösen. A 135,6 méteres mélységből igen nagy sebeséggel repít felfelé.) De jó érzés ezeket a kihívásokat együtt átélni, valahogy így minden könnyebb és erőt adunk egymásnak.
  • Egy finom vacsora után irány vissza a szállás és a jól megérdemelt pihenés. (A mai lépésszámláló 16396 lépést mutatott.)

3. nap: Auschwitz – Birkenau, Krakkó

  • Ez volt az a program, ami sokakat megijesztett, és voltak olyanok is, akik nem is vállalták, hogy részt vegyenek rajta. Vagy Krakkóban maradtak, vagy eljöttek a városba, de a táboron kívül sétáltak és beszélgettek inkább.
  • Amikor először hallottam meg, hogy ez is a program része lesz, akkor kicsit megijedtem, mert korábban én nem vágytam arra, hogy megnézem. De aztán szépen megérett bennem, és valóban azt is váltotta ki bennem, amire felkészültem.
  • Azt, hogy hálás vagyok az életemért, és a természtesenek tűnő dolgokért, hogy van mit ennem, innom,van hova lefefeküdnöm, körbevesznek a családom, a barátaim, minden nap megölelhetem és szabadon szerethetem őket. Tudunk tenni magunkért, az életünkért, rajtunk múlik hogyan élünk, és segíthetünk egymásnak.
  • Ettől függetlenül még néhány nap múlva is éreztem a hatását, és rám borított némi sötétséget – mert valami elképesztő borzalom, ami ott történt, sem épp ésszel fel nem fogható, érzelmileg pedig teljesen kétségbeejtő.
  • Csendben hallgattuk végig a történeteket, láttuk a fotókat, megmaradt tárgyakat, épületeket. Igen erőteljesen elkezdtem köhöni, nem bírtam a benti levegőt, ezért később néhány helyre már nem mentem be.
  • Még az elején láttam egy feliratot, amit nem tudok pontosan idézni, de ez volt a lényege: “emlékeznünk kell azért, hogy soha többet ne történhessen meg ilyen.” Mert elgondolkodtató, hogy valóban jó-e elmenni oda, és látni, felfogni, ilyen közelről érezni, amit ott történt – valóban sok embert megviselt. De attól, hogy nem veszünk róla tudomást, ez valóban megtörtént – alig 75-80 éve. De a világban még számos olyan történet van, ahol a vallása, vagy bármi más miatt, vagy a hatalom, a terület miatt szörnyű dolgok, háborúk történnek. S bár nem hordozhatjuk a világ fájdalmát, de a saját szintünkön, a környezetünkben választhatjuk a megértést, és a szeretetet. Minden apró dolog számít.
Ezt az egy általam telefonnal készített képet teszem ide, de megmondom őszintén visszagondolva is enyhe rosszullét jön rám.
Az auschwitzi bejárati kapu felett az „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”) cinikus felirat díszelgett. Bár semmilyen munka, amit a foglyoknak végezniük kellett, nem tette őket szabaddá, a tisztek olyan reményt keltettek bennük, mintha valami eredménye volna a többletmunkának” Forrás: Wikipedia
A céges Facebook oldalon még további fotók láthatóak a napról. 

Még Birkenauba is elmentünk, de erre már kevesebb idő jutott. Elképesztő, döbbenetes ereje van annak a helynek is. Itt már elkezdett csöpögni az eső, ebéd közben pedig már zuhogott is. Különös volt, hogy az időjárás is így igazodott a láttottakhoz.

  • Visszaérve Krakkóba mi Anyukámmal és még néhányan kiszálltunk. Esernyővel sétáltunk a főtéren és a főutcán, sok szuvenír boltba betértünk, megvettük, ami még tegnap elmaradt, és még hozzá néhány csokoládét, lengyel vajkaramellát és egy templomba is betértünk.
  • Milyen érdekes, hogy egy napja még szikrázó napsütésben, melegben sétálgattunk itt, most pedig esernyő alatt néha kicsit fagyoskodva, de még mindig szívmelengetőnek éreztük Krakkót.
  • Aztán vacsoránál találkoztunk a többiekkel, és ismét egy jót ettünk és beszélgettünk.

4. nap: Zakopane, hazaérkezés

  • Reggeli után indultunk Zakopaneba, ismét szép időnk volt.
  • S bár időben érkeztünk egy tévedés folytán másik libegőhöz kaptunk jegyet, így némi késéssel indultunk el a síelők által is kedvelt helyre, ahol néhány közös fotó elkészítése után ismét gyönyörködhetünk a tájba, ahogy ereszkedtünk lefelé.
  • A fa Zakopane feliratnál készítettünk néhány közös képet, és egy vicces-míves ˇfaszobornál” is.
  • Igazán hangulatosak a kis utcák, a kirakodó vásár, a háttérben lévő havas hegycsúcsok látványa és a friss levegő.
  • Egy csodás kis étteremben ebédeltünk, ahol mennyei étel volt, és igazi megkoronázása volt ennek a 4 napos utazásnak.
  • Aztán némi eltévedés miatt a buszhoz, késve érkeztünk, így sorra késtük le a hazafelé tartó vonatokat. Az egyik épp az orrunk elől ment el. És ha ez még nem lett volna elég, a nagy siettségben rossz bőröndöt kaptam fel, ami ugyanolyan volt mint az enyém (csak sokkal könnyebb, és szalag nélküli.) Szerencsére rájöttünk, hogy kié, és másnap sikerült visszcserélni egy alig 5,5 órás buszozás után. (Tótkomlósról kellett visszacserélni. ) De minden jó, ha a vége jó. Végül az utolsó személyvonattal érkeztünk haza Budapestről, ami 23:30-ra ért be Kecskemétre.

Összegzés

  • Az úton hazafelé ismét sokan magunkhoz ragadtuk a mikrofont, elmeséltük hogy jutottunk ehhez az úthoz, és milyen élményekben volt részünk. Számomra ezek az őszinte történetek nagyon sokat jelentettek. Van, valami különleges, ami össze köt bennünket, és merünk igazán önmagunk lenni. Sőt még jobban megismerjük magunkat és a számunkra fontos értékeket.
  • A számos csodás élmény mellett, voltak kihívások, nehezebb pillanatok, ami megint sok mindenre tanított, de végül minden megoldódott.
  • Ez az út nem csak a lengyel tájakon járt, hanem kicsit önmagunkban is.
  • Végül pedig szeretném megerősíteni azt, hogy milyen különleges kisugárzása van Krakkónak, a lengyel embereknek, hogy milyen sokan szeretik a magyarokat, és milyen örömmel, magyar szóval és mosollyal fogadtak bennünket. Jó érzés magyarnak lenni Lengyelországban is.
  • Köszönöm!

Legyél Te is DXN csapatunk tagja!
Itt tudod megtenni az első lépést:

Vannak kérdéseid?
Keress meg bátran az elérhetőségeimen!

error: A tartalom jogvédett. Ne másold!